kis YA

megnéztem a The Perks of Being a Wallflower filmet. körülbelül az a pressure volt rá, mint a Twilightnál, csak más előjelű: túl sokat emlegették ahhoz, hogy el lehessen menni mellette. azt gondolom róla így fél perccel a film vége után, hogy bizony nem rossz, de nem tudom nem kritikusan nézni, és talán azért elbírna még mínusz néhány klisét. szoktam mondani, hogy nem nézek túl sok filmet, de nekem ebből a nézésből az jött le, hogy van néhány kapaszkodó, talán műfaji sajátosság?, amit a készítők nem mernek elengedni. elég sok mindent elég ügyesen a homályban tudnak tartani, de zavar az, ha a film közepén meg tudom mondani, hogy az egész filmből, aminek a felét ugye még nem is láttam, mi a legemblematikusabb rész, amit a végén vissza fognak hozni, és lám vissza is hozzák. lehet, hogy most teljes tájékozatlanságomról teszek tanúbizonyságot, de mintha pont Chbosky ment volna Greenel fej fej mellett tavaly az amerikai YA irodalomban, és nekem, így nem célkorosztályként, hanem huszonévesként, pont azért izgalmasabb a Looking for Alaska mint ez a Chbosky-sztori, mert Green azt mondja, hogy nem jön vissza az emblematikus rész, nem vagyunk a mesében.