alvás helyett megnéztem a Római vakációt. (yifa!) láttam már egyszer régen, tényleg régen, de most hogy az Orlaiék kitalálták, hogy ezt is megszínpadosítják, eszembe jutott, hogy újra megnézzem. múltkor szinkronosan láttam, ez szinte teljesen biztos: nagymamám hívott fel telefonon, hogy lesz a kedvenc filmje a tévében, a tévében pedig minden szinkronos, illetve akkor még biztos, hogy minden szinkronos volt, amihez én hozzáfértem. nem nézek elég filmet, hogy ez ne csak egy benyomás legyen, de hát amit itt Hepburn és Peck csinálnak, az valami ijesztően jó, és nagyon sok ezen múlik. az egy dolog, hogy Peck még ebben az anyagias borzasztó fráterben is vonzó, de hát ez független attól, amit színészileg lenyom. ebbe a filmbe attól kell belehalni, amit ez a két ember művel, az élesíti igazán be a helyzetet. (nem a sztori, nem Róma, nem a vígjáték, hanem a színészet.)