a múlt héten egyik éjszaka azt álmodtam, hogy látok valakinek a karján egy nagyon csúnya, ijesztően torz fejű játékbabát, aminek az egyik szeme egy üres karika, a másik pedig egészen amorf, kis ponttá van összehúzódva. ránéztem, és ijesztő volt és a következő pillanatban elkapta a a bal kézfejemet, igazi volt, és belemélyesztette a körmeit és valahogy az arca is megmozdul, gonoszan, vigyorra, bőgésre, nem tudom, és fáj a kézfejem. snitt és következő képkocka az, hogy fölnézek és Garas Dezső mosolyog le rám jóságosan, megnyugtatóan.
én se amorf gonosz csecsemőkkel, se híres halott színészekkel nem szoktam álmodni. és akkor én aznap délután bementem egy bizottság elé és előadtam, hogy Harold Pinter és honnan jön a fenyegetés és ezdemilyenjó. kevesebb rémálmot, több Pintert. ha én egyszer színiegyetemista leszek... hopp ja izé -- hát így teltek az utóbbi napok.