mégegy mese. ezúttal a generatív mondattan metaforikus nyelvéről.
ezek a fura nyelvész nénik és bácsik úgy gondolják, hogy az esetet különböző helyeken osztják a mondaton belül, és ha DP vagy, akkor szükséged van esetre, ezért oda kell menned, ahol osztják. szerintük ez valami fura vetésforgóban történik hol itt, hol ott. most épp a passzív szerkezetről olvasok. ott ők úgy képzelik, hogy létezik egy mögöttes séma, ami legalábbis hasonlít az aktív mondatszerkezetre. szerintük tehát az aktív mondat tárgya lesz a passzív mondat alanya, és azért lesz az, mert a tárgylét és az alanylét mondatbeli pozíciókhoz van kötve, és a korábbi tárgy, ami jól elvolt a láthatatlan tárgyeset ragjával az aktív mondatban, egyszercsak nem kap többé esetet a tárgy pozíciójban, ezért átmegy esetért az alany pozíciójába.
számomra ez kérdés, hogy lehet-e ilyen fajta meseként megközelíteni a mondattant, ami állapotok helyett állapotváltozásokról beszél. tegyük fel, hogy nem lesz primer az aktív mondatszerkezet a passzívhoz képest. nem lesz olyan, mintha az egy korábbi állapot lenne. különbenis, amint ezt az állapotváltozós mesét próbáljuk követni felmerülnek, legalábbis bennem felmerülnek olyan kérdések, hogy hol szűnik meg az esetosztás a tárgy pozíciójában? eltűnik az alany, és akkor? hogy tűnik el az alany? elrabolják? van ok-okozatiság az alany eltűnése és az esetosztás beszüntetése között vagy teljes egyidejűség van? stb. hát így vagyok.