visszaolvasgatok a régi blogomban (amit nem kéne, mert a Salemi boszorkányokat kéne olvasgatnom keddre a vizsgára), és arra gondolok, hogy mennyire sokat változtam. olyan sokat változtam, amire azt hittem, soha nem leszek képes, és voltaképpen most büszkének kellene lennem, de nem büszke vagyok, hanem zavart. az a kis mimóza sokkal szenzitívebb volt. (és sokkal szorongósabb.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése