vihar van kinn. explosions in the sky-t hallgatok. régen tudtam úgy blogot írni, hogy ne untasson, ha visszaolvasom, amit ebben a vizsgaidőzakban termeltem, az viszont netszemét. mi kell a boldogsághoz, talán hogy bedurranjon az ég. talán annyi is elég, ha egy napon át tényleg csak azt mondom, amit gondolok. az a legnagyobb feladat az utóbbi időben, hogy tényleg csak azt mondjam, amit gondolok. levetkőzni minden mást. villámlik is odakünn. szédül aki belenéz. nem is gondoltam, hogy ennyire jót tesz lelkileg, hogy egy kicsit azt éreztem, hogy nem játszom a biztonsági játékot vagy csak egy másikat játszom, és egy kicsit olyannak látnak az emberek, amilyennek magamat érzem vagy legalább olyasminek. olyan nem-kell-lehurrogni típusúnak. hajnali 3, most aludni megyek, aztán hamarosan vissza a mókuskerékbe, mert egy vizsgám még van. és tele a nyár nemcsak csenddel, dologgal is.