csiribú és csiribá, van még 33 órám mielőtt leégethetem magamat a drámatörténet vizsgán. a gondok ott kezdődnek, hogy nem olvastam el az összes drámát, amit kellett volna... és ott folytatódnak, hogy amiket olvastam, azokra sem emlékszem rendesen, úgyhogy most leginkább az a cél, hogy a már valaha meglévő tudásomat felrázzam. erre egyébként nem vagyok büszke, hogy a memóriám ilyen szuperszónikusan rövidtávú, viszont legalább meg tudom indokolni valami álindokkal, hogy mitől lehet ez.

az történt a félévben, hogy volt 6 irodalmi kurzusom. ebből az amerikai irodalom volt az, amire be se tudtam járni, és amit arra készültem azt majdnem teljes egészében az elmúlt két hétben csináltam. a maradék ötből kettő szemináriumot viszonylag minimális készüléssel abszolválni lehetett, a maradék három viszont azt eredményezte, hogy átlagosan heti 5 drámát és egy regényt kellett (volna) elolvasnom. a Turgenyev-regények mellett ez még ment, de mire az Anna Kareninánál tartottunk, már teljes káosz volt.

viszont mit jelent az, hogy "ment"? ez körülbelül azt jelenti, hogy elsajátítottam egy olyan működést, mintha egy kapcsoló lenne a fejemben, és amint valamivel végeztem, azt rögtön kikapcsoltam, és átkapcsoltam a következőre. tehát mondjuk szerdán kijöttem drámatörténetről és rögtön átkapcsoltam a csütörtöki huszadik század eleji ír drámára. és ez így ment. ezzel az sikerült elérni, hogy bár amennyire tudtam, minél több mindent elolvastam, egyáltalán nem forgattam a fejemben az adott szöveget miután az utolsó CURTAIN-t is elolvastam a szövegben. olvasás közben viszont elég részletes jegyzeteket készítettem, mint valami külső memóriába. szerdán már nem tudtam rendesen felidézni a szombaton olvasott dráma részleteit (volt hogy kevertem a vasárnapival), és csütörtökön is rendszerint a jegyzeteimet lapozgattam, hogy mi is volt.

szóval azt hiszem, hogy egy kicsit sok volt, én ennél elmélyülősebb vagyok, csak arra nem volt idő. tudom magamról azt is, hogy a vizsgára is úgy tudnék jól felkészülni, ha mindent újraolvasnék. de az a sajnálatos a dologban, hogy mondjuk az ügynök halálát egy hete olvastam, és már alig emlékszem belőle valamire, tehát több a dráma annál, hogy mindenből teljesen friss olvasás után lehessen vizsgázni menni.

wish me luck, mert ez fontos.