váróterem

egyszer megkérdezték tőlem, hogy ha annyiszor láttam a Katonában az Ivanovot és közben a drámával foglalkozom, hogyan tudom rendesen kéttéválasztani a fejemben. mit lehet erre mondani. azt mondtam, hogy igyekszem. nem tűnt kielégítőnek a válaszom, de mit lehet még csinálni. igyekszem. nagyon igyekszem. de akkor is a marad a prototipikus Ivanovom, még ha a Художественный Театр Ivanovját is elkezdtem nézni, kétszer is (sőt be is akartam fejezni a nézését, csak nem jött úgy ki, kölcsönfelvétel, i.te.de.) most, hogy gatyába rázom a dolgot, jönnek ezek a kellemes dolgok... hány éves Babakina meg mi van ha itt nem is ironizál Borkin... meg ezeknek a kis- és nagytestvérei. körülbelül öt-hatszor annyiszor láttam az előadást, mint ahányadszorra a darabot olvasom, Elbert János fordítása, és Fodor Géza nem is macerált olyan vészesen sokat a dologgal (a MXT például egyszerűen a második felvonással kezdte az előadást, szüzsé zsupsz), de nagyon oda kell figyelni.

egyébként már csak egy negyvenoldalas tanulmányt szeretnék elolvasni azon kívül, hogy újraolvasom a drámát meg a korábbi jegyzeteimet, arról szól, hogy hogyan látta Turgenyev Hamletet, csak ezt nem Turgenyev írta, hanem ez már arra reflektál (azt már elolvastam, hogy mit írt Turgenyev, de azt hittem, többet fog lovagolni azon, hogy felesleges ember így meg felesleges ember úgy), és remélem rendesen beledobja a kontextusba az Egy felesleges ember naplója meg a Rugyin családi körébe, mert nekem most ilyen szakirodalomra van a legnagyobb szükségem.

az persze még mindig jó kérdés, hogy hogyan nyiszáljam az egész mindent 15 percesre, mert úgy lenne szép meg kerek egész, ha lenne egy kis kórkép, lenne egy kis felesleges ember dolog, lenne egy kis Borkin-Ivanov párhuzam (ez olyas, mint a Balga-Csongor dolog), aztán lenne egy kis Ivanov-Lebegyev párhuzam (нет, не тебя так пылко я люблю...) meg egy kicsit nagyobb Ivanov-Sabelszkij párhuzam meg fel lenne dobva a Lvov-féle Tartuffe-probléma, aztán fel lenne dobva a Hamlet-probléma, meg a Hamlet-Ophelia vs. Ivanov-Sára probléma (Turgenyev szerint Hamlet nem volt képes szeretni), aztán az öngyilkosságmotívum és a végére egy kis metaszínházas megközelítés. körülbelül ez szép lenne, pláne, ha meg tudnám csinálni úgy is, hogy legyen egy íve, amin eljutunk a szerep és a dráma megöléséig, de ehhez nekem legalább háromnegyed órára volna szükségem, szóval el fogok én ezzel szórakozni, úgy érzem........

egyébként fantasztikusan produktívnak érzem magamat, mert mindeközben (a "napi egy dráma mert most éppen muszáj" program keretében) elolvastam Pintertől az Ételliftet. és egyébként az a véleményem, hogy legalább megpróbálhattak volna keresni egy másik címet a dolognak magyarul, ha már ez ilyen béna, mert a The Dumb Waiter-ben benne van az is, hogy süket meg az is vár, és különben is keresztül-kasul kilyukad Becketthez meg a Godot-ra váráshoz a dráma, és akkor legalább megpróbálhattak volna keresni egy jobb címet a magyar fordításhoz (ez is Elbert), mondjuk azt hogy Váróteremtés.)

na jó, lelövöm magam, csak nem úgy, mint Ivanov, mert nem ezt kéne épp csináljam, hanem mégjobban szétcincálni az Ivanovot, mert ha ez nincs meg lefekvés előtt, akkor elcsúsztam az ütemben. (különben Pinter állítólag a zenéből írt, na persze ez így hülyén hangzik, azért is írtam így, és nála aztán van ütem, nagyon tetszik.)