utálom, hogy a fél évfolyam az én jegyzeteimből tanul a modernizmus vizsgára, mert sorban találom meg a félreírásokat (ilyenek, hogy cage a cave helyett meg lemaradó szővégi betűk meg satöbbi), és még a végén valaki rájön, hogy kémikus voltam, ha meglátja hogy a PhD helyett pHd-t írtam. meg különbenis magamnak jegyzetelek, és ez nem éppen azzal jár, hogy telerajzolom szivecskékkel a füzeteimet, mint az egyik padszomszédom csinálta szemináriumon, hanem felírok magamnak dolgokat, amik közben eszembe jutnak, hogy Vö. meg egyébként is úgy érzem, hogy a magánéletembe engedem be azokat akik belenéznek a jegyzeteimbe. és akkor még egyfajta felelősségtudat is járul a dologhoz, például olyan dolgok kapcsán, mint amikor leírom, hogy Nottinghamshire délen van, aztán meg azt is, hogy északon (utóbbi a helyes). de ha valaki hülyeséget ír a jegyzeteim miatt, például, hogy Nottinghamshire délen van, az vessen magára, ő nem járt órára. és igazából még kicsit hiú is vagyok, mert változatlanul az a para bennem, hogy a lógósok majd tökjól átmennek a vizsgán a jegyzeteimből, én meg... kedden elolvastam mit ír Esslin a Caretakerről, de mi van, ha... ma elolvastam, hogy mit ír Madocsai a Godot-ról, de mi van ha... a Playboyról meg két tanulmány elolvastam mielőtt coteachingeltem volna belőle, de mi van ha... pedig kézenfekvően a drámás tételt választom, ha van olyan... a versekről szöveg nélkül nem mernék írni, szöveget meg nyilván nem kapok, mert akkor minek olvastam volna el őket itthon, a regények meg... még az 1984-ről merek írni valamit mert azt már többször olvastam, de. na, visszatolom magamat a tanulásba, mert 8 és fél óra múlva már a vizsga fölött ülök. (és utána jönnek a kevésbé-érdekel tantárgyak vizsgái...)