most érkezett el a következő vizsgapánik ideje. pont időszerű, mert hajnali negyed öt múlt, és ilyenkor pont le kell feküdni aludni. egyébként meg csak internetre és pc-re van szükségem ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezzek az emberi viselkedésről, pl. hogy le legyek undorítóemberezve úgy, hogy semmi okot nem akartam rá adni és még meg sem érdemlem. érdekes dolog abba belegondolni, hogy miért számít idegen emberek véleménye. nyilván nem azért, mert adok rá, hanem egyszerűen bosszant az, amikor nem figyelnek oda eléggé az emberek azokra a dolgokra, például embertársaikra, akikről ítélkeznek. nagyon sokan elhamarkodottan ítélkeznek. nagyon sokan csak azt képesek látni, amit ők képzelnek. persze ezt most akár könnyű szívvel ellenem lehet fordítani, hiszen miért hiszem azt, hogy amit látok (jelen esetben például, hogy mások hogy látnak), az úgy is van. évek óta épül az a személyiség bennem, aki képes az objektivitásra. szerintem ez egyszerre előny és hátrány. a saját értékrendemnek megfelelően mindenféleképpen előny. de már régebben arra is rájöttem, hogy ha az ember saját magával szemben sem elfogult, az az ilyen lelkibéke típusú dolgoknak nem tesz jót. ez talán most azt mondja rólam, ha alaposabban újraolvassuk, hogy nem felelek meg a magam támasztotta elvárásoknak. ha pontosabban szeretném megfogalmazni, valami olyasmiról próbáltam beszélni, hogy ha az ember objektívan képes nézni önmagát, akkor egyben egy megfutamodó gesztust is tesz, mert eltávolítja önmagát önmagától. és szép obejktívan felróhatja magának, hogy gyáván megfutamodtál. a kígyó a saját farkába harap. én már gyerekként is elég erősen megfelelni vágytam amolyan tekintélyesnek tűnő felnőtteknek.