lost?

ömlesztve zúdul a fejembe, hogy még ezt is írjam le meg azt is írjam le. hajnali öt múlt, és még mindig utálom, hogy nem vagyok képes beállítani ezen a hülye sablonon, hogy kiírja az időpontot, ne nekem kelljen minden bejegyzésben ezzel bohóckodnom.

tudom, mit ér az a történelemtanulás, amit űzök néhány napja, majdhogynem egy lyukas garast sem. látszattudás az egész. oka is van, egészen egyszerűen megfogalmazható, miközben látszólag a történelmet tanulom, valójában egésszel mással foglalkozom. többnyire megfigyelem az emberi viselkedéseket, és következtetek. elég érdekes dolgokra jövök rá, és ez általában nem annyira örömteli felfedezéseket takar. persze maga a felfedezés ténye az mindig is örömmel töltött el, de amikhez kilyukad az ember lánya, azok sokszor szomorúak.

bármennyire is struccpolitikát folytatok a politikával kapcsolatban, utolért valami olyan érzés, mint Winstont, amint kiengedik a 101-es szobából. amikor az ember megbillen a határvonalon, és egy pillanatra még az is felmerül, hogy biztos én vagyok a hülye, még akkor is, ha közben azt is gondolom, hogy nem, megbillenek. egy kicsit rossz az érzés.

úgy érzem, hogy baj van az emberekkel, mert általában csak egy igazságot képesek meglátni, és az mindig szubjektív, és azon kívül világ sincsen, és aki nem így látja azt gyűlöljük. mondjuk ez biztosan összefügg a kompetícióval, és én egy kompetícióalapú műsor alapján jutok ide, igaz, a rajongók (és nem a játékosok) viselkedését elemezve. egyébként a játékosok egy hányadával kapcsolatban is elmondható ugyanez. természetesen töritanulás helyett olvastam ma egy érdekes írást a játék és a valóság világának alapvető különbségéről, szerintem eléggé jól ábrázolja a dolgokat. a hülye kompetícióból már regényt is írtam, szerintem piszokmód gyilkos egy dolog.

tegnap hajnalban, szintén töritanulás helyett, megpróbáltam végigelemezni egy olyan kapcsolatomat, ami nem az én akaratom ellenére foszlott szét, minekutána eléggé részletesen elemezgetem már ún. valóságshowhősök emberi kapcsolatainak a problémáit egy valóságshow megváltozott univerzumában. mondván, hogy most légy lányom nagylány, ha másoknál látod, hol van az egyik félnek igaza és hol a másiknak, lásd a saját életedben is, mert biztos ez is kétoldalú. (az akaratom ellenére szétfoszló dologgal kapcsolatban bezzeg sokkal egyszerűbb logikusnak megindokolni a szétfoszlást.) igazából egészen kár lesz, ha megbukok a törivizsgán, mert tényleg kell a diplomához, de tényleg szívesebben foglalkozom értelmesebb, számomra érdekesebb és fontosabb dolgokkal.

most hajnalban tudtam meg, hogy egy ismerősöm szerepelt a Lost-ban, ami szerintem tök bádog. bár egy részt sem láttam belőle, de ettől még gondolhatom úgy, vagy nem?