ma elmentem a kerületi könyvtárba, és levettem a polcról azt a Büchner kötetet, amiből 2010 tavaszán kétszer elolvastam a Woyzecket a rendező felvételire, aztán beültem a Freibe, ahol például akkor a Karnyónét is olvastam a felvételire meg ilyesmi, és megdöbbenten állapítottam meg, hogy azóta már másfél év eltelt, és akkor elolvastam a Woyzecket harmadszorra is, aztán hazajöttem, és megtaláltam azt a szövegpéldányt, a tomwaitseset (mert ebből a Woyzeckből egyébként is ahány szerkesztő, annyi szövegpéldány), amit el kéne olvassak, úgyhogy most elolvasom azt is. és olyan szinten idegesnek érzem magamat, hogy az valami hihetetlen így szünet közepén (kicsit túl). úgy érzem magamat, mint aki több tonna feladatot tol maga előtt. egyszer már ma összeírtam, mi mindent kell csináljak, de mégis ez az átkozott idegesség. nem érzem magamat elég jó idegállapotban ahhoz, hogy elkezdjem átnyálazni az ímélköteget arról, hogy melyik színjátszóm mikor nem ér rá. most közben vettem online egy színházjegyet a Katonába, hogy ne kelljen legalább azon drukkolni, hogy ne vegyék meg holnap délig, csak 300 forinttal volt így drágább, mintha bementem volna a közönségszolgálatra diákkedvezménnyel kérni. vasárnapra még így is ígérkezik egy állójegyes menetem a Ivanovval, saccra tizenegyedszerre (ezért is minél olcsóbban), legyek mégidegesebb. na, most megfürdöm, csinálok egy citromfűteát, aztán olyan hatékony leszek, hogy ihajcsuhaj, és kiolvasok minden betűt minden olvasandóból. páo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése