a VV-ben mindenki kapott egy mécsest, hogy halottak napja meg meggyújthatja, és meg is gyújtják. és én arra gondolok, hogy nem járok temetőbe, évek óta nem voltam kint még ilyenkor sem. amióta a dédnagymamám meghalt, és az hat és fél éve volt, talán kétszer voltam kint. de én ezt nem ott kint tartom. anyukámmal többször beszélgettünk már erről. amikor megkérdezem, hogy ettől mitől más a halottnak, azt mondja, az embereknek maguknak jó ez. az emlékezőknek. az az igazság, hogy nekem nem kell se halottak napja, se temető, se mécses ehhez. az egyik első dolog, ami ilyenkor eszembe jut, hogy úgyis mindig ellopják a virágot meg talán még a mécsest is, aztán akkor még amiatt is érezheti magát szarul az ember. nekem ez sokkal beljebb van. a temető meg tömegben egyébként is olyan izé. mint ahogy a legtöbb hely undorító lesz attól, ha tömeg van. néhányszor voltam nem tömegben is, akkor sokkal nyugodtabb. a szomszéd-szomszéd sírból egy nagy fa nő ki. mindig azt szoktam számolgatni, hogy hány évet éltek a halottak, és mindig találok olyanokat, akik keveset meg kevesebbet, mint amennyit én már biztosan. és ezeknek a száma csak nőni fog, ahogy öregszem. hát nem mondom, hogy nem illúzióromboló, pedig egy ideje már nem tudok hinni a csodákban. itt egy zene dolog, amit egy szál gitárral jobb időkben képes vagyok szólóban személyesen prezentálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése