van az az elmélet, hogy ember és ember között úgy működhet élő kapcsolat, hogy megmutatod, hogy sebezhető vagy. és van az a történet, hogy belegyalogolsz valakinek a lelkébe és utána kicsit kapaszkodtok egymásba. hát ez valami nagyon fura. úgy általában sajnos kifejezett tehetségem van az emberek lekoptatásában és a barátok elvesztésében, és hát nem egészen nevezném jó érzésnek, ami eltöltött, amikor rájöttem, hogy mélyebbre ment valami, mint gondoltam, hogy menni fog, és hogy ennek ellenére nem az van, hogy maradjak a faképnél. arra gondoltam, hogy ez így veszélyes, mármint amikor rájössz, hogy néhány mondattal befolyásolni tudod mások hangulatát vagy önmagukról való gondolkodását, csak azért mert nyitottak a kritikára (szerintem nagyon kevés ember van, aki valóban tudja kezelni a kritikát), és hogy ezt soha soha többé.