olyan távolságból kell elkezdeni újra blogolni, hogy már nem csak az összes olvasód, de te magad is elfelejtetted, hogy hol hagytad abba meg miért hagytad abba. és lehetőleg nehogy új blogot nyissál, mert 1. esetleg mégsem szoksz vissza 2. sokáig tart megcsinálni 3. különben is tetszett a régi, bár azt sose sikerült visszacsinálni, hogy mutassa az órát, percet. (hajnal 2:10 van épp) meg egyébként az én fejemben még mindig nem a minesirkus él úgy, mint az igazi hdejó blogom, hanem az előző, a bordó, ami azért persze nem ilyen szép, mint a sirkus. na mindegy.

szóval az van, hogy beköltöztek hozzánk a molylepkék. ez azért elég klassz, mert legalább nem a späjzba költöztek be. ja várj, de oda is. mindegy, ott már működik a molycsapda egy ideje, és apám szerint a porcukorban sem volt moly, amiben pedig én előző nap láttam. fehérje. na mindegy, ez tökmindegy.

szóval anyám kirakott a konyhába egy másodikat, ami pont azért jó, mert a konyha pont a szobám mellett van, ami azért jó, mert így itt lesz a szomszédban az összes. ja várj, de eddig konkrétan nálam volt, mert én vagyok fenn ilyen képtelen időpontokban, és nálam világít a lámpa. (2:15) mondjuk most lett szép nemsötét sötétítőfüggönyöm, de azt persze leszarják.

nem szarják le, mert nem hagyom, hogyisne, molyszar, most már elnyomok mindent, én a humánus. tegnap még számolgattam, mennyi van, de mivel hálistennek a konyhaablak meg a szobaablakom átellenben van, és a konyha felől kiszellőztetjük a lakást, én meg kiszámoltam, hogy a szobaablakomon kiszellőztetem az allergiámat,

szóval úgyis beszellőzik néhány moly, na. (pontosabban na-iv. az vagyok, nyilván valahol már rég lepetéztek, azért néz ki az összes egyformán.) szóval nem számolom. most odagyűltek a molycsapda fölé, a plafonra, már négy centis rétegben csak moly fedi a konyhaplafont.

néha azt hiszem, hogy jön az invázió, de anyám azt mondja, hogy csak haluzom és nyugodjak le, és talán többet kéne sötétben aludnom. pedig ő rakta fel a sötétítítőfüggönyt, igazán tudhatná. na mindegy.

szóval anyám nem hiszi el nekem, de én akkor is tudom, hogy ez már a vég meg elkezdődött az invázió. múltkor olvastam egy könyvben hajszálra ilyet. egy mukinak elkezdett tele lenni a plafonja mollyal, és akkor bang jött egy konvoj. na mindegy, lehet, azt is haluztam.

most veszem a láncfűrészt, tudod, a Sacikát, akiről a múltkor meséltem, hogy milyen szépen berreg (2:22), és megborotválok néhány molylepkét.

ja, nem.
aztán majd kiderül, folytatom-e rendes posztokkal vagy ilyen tömény hülyeséggel, mint ez itt fent.