még 3 nap a vizsgáig, és tisztában vagyok vele, hogy nagyon nem így kéne ezt a tantárgyat csinálni, el kellett volna olvasni azt a 10 regényt félév közben, elvégre irodalomból szeretnék szakdolgozni is, de hát ahányszor végiggondolom, hány irodalomórám volt a félév során, nem nagyon lehetett ezt máshogy kivitelezni. csak fáj a lelkem, amikor el kell olvasni a The Sun Also Rises-nak a rövidített változatát, hogy átmenjek a vizsgán, én meg szeretném elolvasni rendesen, és úgy nem poén, ha előtte rövidítettet olvasok. annyi idő alatt, amit a vizsgát megelőző egy hétben szánok/tam a vizsgára való készülésre körülbelül azt lehet kivitelezni, hogy a tankönyvből szépen elolvasom és megemésztgetem azt a 200 oldalt meg hozzáolvasom a verseket... most is azt érzem, hogy ezek a dolgok engem érdekelnek, és szívesen felkészülnék rendesen, de az életben is folyton ezt érzem, hogy nem vagyok képes mindent, és választani kell meg döntéseket kell hozni. és ez így necces, mert még gyakorolni kell azt, hogy hogyan lehet épp lélekkel megúszni azt, hogy nem teljesítem a maximumot, miközben tudom magamról, hogy képes lennék a maximumot hozni, ha belefektetnék elég energiát meg rászánnék elég időt. és ez frusztráló. ugyanakkor próbálom védeni magamat érzelmileg, próbálom ezt helyretenni magamban, hogy még ha érdekel sem fog menni a maximum. túl sok dolog érdekel, attól is nehéz. amikor már nem abba nem tudsz időt és energiát feccölni, ami nem érdekel, hanem arra sem marad kapacitásod, ami meg igen. ennek megfelelően próbálom tervezni az időbeosztásomat, próbálom felépíteni a prioritásrendszeremet. sajnos ez a tantárgy most azért szívta meg eléggé, mert előadás volt belőle, ami szemináriumommal ütközött, és az irodalmi szemináriumaimba ment az energia, mert azokat ott rögtön kellett, ezt meg lehetett tolni félév végéig. és így alakult. úgy próbálom magamat összekaparni, hogy este még lesz egy nehéz menetem, mert meg fognak próbálni rádumálni valami olyan dologra, ami ellen nem ellenkeznék annyira, ha lenne rá kapacitásom. de meg kell érteniük, ha azt mondom, hogy nem vagyok jedi, én ennyit nem bírok, és köszönöm, tudom magamat motiválni arra, ami érdekel egyedül is, arra nincs kapacitásom, hogy ők próbáljanak meg motiválni valami olyan dologra, amire meg nekem rossz esetben semmi kapacitásom, mégrosszabb esetben pedig se kapacitásom, se igényem. de ebben nagyon szilárdnak kell lennem, mert tudom, hogy meg fognak ingatni, és azt nem szabad csinálni, mert azzal egy lendülettel zombit csinálok magamból is. no, még van majdnem öt órám aludni, egyszerűen felemelő ez az érzés.