az alján. lefeküdtem aludni úgy kábé hajnali kettőkor. aztán fölkeltem délután fél egykor, és gondoltam, hogy jó lesz a pizsmapóló nappalra, este majd előveszek egy újat. egész délután azzal vacakoltam, hogy egy nyamvadt pályázathoz mit kell hova írni, lefénymásolni, beadni. nem tudom, hány verziót csináltam a szakmai önéletrajzomból, de az összes ridiculous, a jelenlegit is beleértve. apám szerint írjam mindenhol előre a színházat, ha az az első célpont. mondom, papa, ez az Lte, elméleti oktatás, izé. meg különbenis, az irodalom is nagyon érdekel, csak azzal nem látom, hogy hogyan lehet professzionális szinten foglalkozni. olyan kenyérkereső ember üzemmódban. szóval próbáltam összerakni a fejemben (és rengeteg papíron), hogy mit kell lefénymásolni, megtudni, beadni. meg egy kicsit foglalkoztam a nyolcvanas évekkel is. szó ami szó, se rendet nem raktam az asztalomon, amit pedig már szeretnék, mert már alig tudok rajta működni, se semmi... úgyhogy valahogy az történt, hogy valahogy itt vagyok most az ágyban, több mint 24 órája ugyanabban a pólóban, és már rég aludnom kéne egy ilyen hasznosan töltött nap után, mert aztán rohangálós nap van kilátásban, kezdve úgy, hogy be kell íratnom egy jegyet egy olyan tanárommal, akit még soha nem láttam. még a vizsgán sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése