kőművesmunka

Kettőből egy konferencia kipipálva. Szerintem tetszhetett a hallgatóságnak, amit csináltam, de ebben azért nem olyan könnyű biztosnak lenni, mert nem nagyon szóltak hozzá. A másik két ember előadásához a szekciómban sokkal több vitatkozó meg konstruktív hozzászólás érkezett, és nem igazán tudom eldönteni, hogy amiatt-e, mert ők komolyan vehetőek voltak és én meg nem, vagy amiatt, hogy az én megközelítési módom annyira eltért volna attól a munkamódszertől, amihez a tanszéken szokva vannak. Ezt nehéz megmondani. Én azt tudom, hogy nagyon a hasznomra válik szakmai szempontból a többnézőpontúság, és ebben talán el is ütöttem a többi előadó közegétől. Azt a kérdést kaptam, hogy olvastam-e ehhez Csehov-szakirodalmat, és azt válaszoltam, hogy nem sokat. (Amit olvastam, az is nagyrészt számomra irreleváns kérdésekkel foglalkozott, de egyébként is, amikor keresgéltem, nem találtam igazán értelmes elemzést a drámához, inkább csak néhány felületes marhaságot.) Kíváncsi lettem volna, mit szólnak, ha megmondom, hogy helyette viszont Hamlet-szakirodalomból készültem, de ezt nem mondtam meg, a Hamlet-Ivanov párhuzam meg implicit maradt, ha több időt kaptam volna, akkor csodásan látszott volna, hogyan lehet Hamlet-szakirodalomból készülni egy ilyenre. Azért szeretem ezt a témát, mert teljesen jól működhet benne az interdiszciplinaritás. Egyfelől valahol bekapcsolható a dráma az orosz Shakespeare-recepció történetébe, másfelől nagyon erősen jelen van a színpad világa (és Csehovnak aztán volt némi köze a színházhoz), ami azért is nagyon izgi, mert a Hamlet is elég erősen reflektál a színházra, tehát több síkon is összekapcsolódhat a két dráma.

Na mindegy, elragadtattam magamat egy kicsit. Igazából arról akartam írni, hogy az előbb összeszedtem fejben azt a sokmindent, amiről a vasárnapi előadásomban szeretnék beszélni, csak még nincs rendesen rendszerbe rakva, és azt érzem, hogy igazából megvannak a dolgok, látom is, hogy mi miért fontos nekem és mi hogyan kapcsolódik egymáshoz, csak még a struktúrán kell dolgozni. És igazából szerintem ezen dől el minden, és ez az igazán nagy feladat egy ilyen előadás összerakásakor. Amikor a másik előadást írtam, arra is rájöttem magammal kapcsolatban, hogy számomra ez az igazán izgalmas része is egy előadás összerakásának: persze először összeszedek nagyon sok ötletet, de miután megvan pontosan az a struktúra, amibe bele akarom rakni a dolgokat, onnantól már az egész rabszolgamunka, az már csak a kivitelezés, az már kevésbé izgalmas. És erre kell nagyon vigyázni ilyenkor mindig. Hogy a hallgatóságnak ne csak a felfedezés örömét tudd megadni, hanem az összefüggések mögött mutasd meg, hogy pontosan mik is függenek össze. Ebből az anyagból, amit összegyűjtöttem magamnak lehet akár egy nagyon izgalmas építményt is csinálni. Most azon dolgozom, hogy ez sikerüljön. (Mert lehet nagyon unalmasat is.) Meglátjuk, mi lesz.