most tartok abban a szakaszban, hogy még a minimumot se. persze nem most történik meg először, hogy úgy érzem, bélkilógattam egész félévben hétről hétre, és amikor meg a végén jegyet kell szerezni, akkor már kivan a belem. (ami alapvetően azért röhejes, mert itt aztán tényleg az a fontos, hogy mennyire maradandó, amit közben csináltam, azt meg értelemszerűen csak a végén lehet lemérni.) a minimum az szokott lenni, hogy elolvasom a két drámát drámatörténetre. eddig mindig sikerült, most nem fog. úgy szoktam általában csinálni, hogy van 4-5 dráma feladva minden hétre, ebből 2 szerdára, 2-3 csütörtökre, és akkor szombattól szerdáig minden nap elolvasok egyet. de most kibillentem. pénteken és vasárnap volt a két konferenciaelőadásom, így már a csütörtököt is végiglógtam, hétfőre beadandó volt, azt vasárnap tudtam csak elkezdeni, csütörtökre megint beadandó, és már amikor kivettem a könyvtárból a két drámát szerdára, akkor láttam, hogy ez nem fog két nap alatt menni. egy dráma 170-180 oldal. csütörtökre meg beadandó. nem is mertem eddig utánakérdezni, hogy mit adtak föl még aznapra múlt héten, amikor nem mentem be. ja, mára pedig az Anna Karenina kéne. de ahhoz nem érzek lelkierőt, hogy elolvassam, mit ír róla a wikipedia. az O'Neill drámának kábé a felével vagyok meg egyelőre szerdára. ma pedig szódolgozatot kéne írjak nyelvfejlesztésből, de nem megyek be, mert vendégelőadó van, és mindenképpen meg akarom hallgatni az előadását. angol szakon higgyék el, hogy használom az angol nyelvet, ne kelljen már engem ezekkel a szódolgozatos nyelvfejlesztésórákkal nyüstölni. ráadásul oda is van beadandó, amit már rég megírtam, csak aztán feltétlenül ki kellett találni, hogy még maceráljuk át így meg úgy, de persze ezt előtte nem lehetett volna, úgyhogy egyszerűen sztrájkba kezdtem a célegyenesben. már az kész csoda, hogy a két előadást meg tudtam csinálni, úgyhogy ha most lehetne, lazítanék. délután, a második kávé után nem bírtam már rendesen koncentrálni a drámára, a körülmények meg arra kényszerítenek, hogy félmunkákat csináljak, amit, mint már ez rólam kiderülhetett, nem annyira szeretek. közben még rágják a fülemet amiatt is, hogy akarjak már szakkolis maradni, de egyre jobban csak azt érzem, hogy én nem vagyok olyan nagylány, én pepecselni szeretek (egyszer már mondtam, hogy aki látott már főzni, az tudja miért mondok valamit, itt újra azt tudom felhozni, hogy nézd meg, hogy főzök, abban benne van minden) a pepecshez idő kell, nem kétszerannyi kötelesség meg teljesítendő elvárás. maybe i'm not cut out for mindent példaértékűen teljesíteni, de ebben a túlmunkában néha azt érzem, hogy nem az a kérdés, hogy jól vagy rosszul, hanem hogy egyáltalán sikerül-e teljesíteni. (=van kész beadandó v. nincs kész beadandó). sehogy nem állok egyikkel sem, de helyette meg azon igyekszem, hogy meglegyen a 350 oldal dráma két nap alatt. csakhogy a beadandókhoz újra kéne olvasnom a kapcsolódó drámákat szintén.
nem tudom, mi sikerül, de hajtom hajszolom magamat, hogy legalább valameddig mindenből eljussak. már csak azért is, hogy a vizsgaiőszaknak még legyen kit kizsigerelnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése