hogy Hamletről már többet tudnék beszélni, mint Ivanovról. egyébiránt éjjel újraolvastam az Ivanovot, összesen négyszer van leírva benne az a szó, hogy Hamlet, és lehet, hogy igaza van Pavisnak, ha azt írja, hogy kibontatlan a dolog, ugyanis a négy megjelenés a következő:
II. 6. Elsüllyedek a szégyentől, ha arra gondolok, hogy erős, egészséges ember létemre mi lett belőlem: valami Hamlet vagy Manfréd, vagy felesleges ember... a fene ismeri i magát. Vannak szánalmas alakok, akiknek egyenesen hízeleg, ha Hamletnek vagy felesleges embernek titulálja őket, de nekem ez szégyen. Sérti a büszkeségemet, a szégyen kínoz, szenvedek tőle...
III. 7. Az én örökös nyafogásom szent borzadállyal tölt el, erre azt képzeled, hogy holmi új Hamletre találtál bennem, pedig szerintem ez az én egész pszichopátiám, valami kellékével együtt csak kacagnivaló, semmi másra.
IV. 8. Legfőbb ideje, hogy észre térjünk. Játszottam itt a Hamletet, te pedig a nemes lelkű leányzót - de most már elég.
és ennyi. van még egy Ophelia az I. felvonásban, ha nagyon akarjuk, az behozza oda is Hamletet. amit még csak most kezdtem kimazsolázni az az, hogy pontosan hogyan jön be a színház szókincse a drámába, még van néhány kör, amit le kéne futni, de ezt most nem fogom megtenni, majd talán később. az egy picikét nehéz, hogy közben ugye az abszurdokkal is foglalkozom, és Beckett sem lazsál, amikor elkezd aside-ról meg soliloquay-ról beszéltetni, és különbenis az Ivanov is nagyon egzisztencialista, szóval kicsit már a turmixgépben tartok.
estig muszáj megírnom az előadás szövegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése