nutcracker

na ezt megint jól megcsináltam. mert itt volt egy hét tavaszi szünet, aztán mégis úgy állok, mint akit a kutya szájából húztak ki, és persze vasárnap találom ki, hogy nekem szerdára el kell olvasnom a Spanish Tragedy-t meg a The Revenger's Tragedyt, és persze miután befejeztem a Nemesi fészket, a Spanish Tragedy-nek csak a feléig jutok, de közben 6 oldalt teleírok persze, mert attól minden gyorsabb lesz. és aztán még arra is rájövök, hogy csütörtökre meg el kell olvassam a Hazatérés Dániába című Hamlet-adaptációt és le kell adjak egy absztraktot abból, hogy miről fog szólni a Macbeth-szemináriumomra beadandó beadandóm. persze még csak annyit tudok az egészről, hogy a "megnyerő Machbethről" szeretném ha szólna, ami már önmagában majdnem oxymoron, és úgy rémlik, hogy Shakespeare sem partner szöveg szintjén ebben az interpretációban, de hát akárhogy nézem, ha én ezt meg akarom rendezni, akkor olyan szempontból érdemes hozzányúlni, hogy Macbeth megítélése ellentmondásos legyen, az nekem nem elég, hogy Malcolm és Donalbain beijed és ezért lapít, nekem ennél több kell, ha ma ezt színpadra akarom tenni, és nagyravágyó vagyok, úgyhogy meg szeretnék próbálni egy olyan beadandót írni, ami a megnyerő Macbethről szól. hálistennek vasárnapra mégegy absztraktot le kell adjak, azt konferenciához, és már rég újra kellett volna olvassak hozzá két szakirodalmat, és ez így össze lesz csapva, és az nem lesz jó. szerencsére akkor már majdnem kedd van, amikorra el kéne olvassam az Oblomovot. ami 600 oldal. amihez két hétre volna szükségem. ha nem jegyzetelek tele minden szabad felületet olvasás közben. és most mit csinálok? blogot írok. nem elhanyagolható tényező, hogy 9 perc múlva reggel 5 van, és nem vagyok álmos, de így el fog tűnni a hétfő is a procrastinationnel, most kicsit tényleg betojtam. pláne, hogy még ezeken kívül is van némi szakmai követelmény, aminek meg kéne felelni, csak meguntam sorolni. és közben my soul is painted like the wings of butterflies, mindenhol van az agyam, csak ott nem ahol kéne. hogy majd egyszer ha rá fogok érni elolvasom ezt meg újraolvasom azt, meg utánaolvasok amannak meg annyit zenélek, hogy elköltözik az egész neighborhood. arról már egy kicsit elkezdtem lemondani, hogy megtanulok csellózni meg bőgőzni meg rendesen gitározni, de nem azért, mert nem szeretném, hanem mert nem tudom, mikor lenne rá időm. pedig kedden az operában megint arra gondoltam, hogy én olyan szívesen lennék hivatásos zenész, de azt elég rég óta tudom, hogy ahhoz tényleg minden másról le kell mondani, és ez az, ami nem menne. ahhoz, hogy polihosztor legyél, szerintem újjá kell születni. nagyon sokszor. ha túl sok mindennel foglalkozol dióba zárt kis időd alatt, óhatatlanul belopózik a szakmaiságodba valami felületesség. és ezt kezelni kemény dió.