igen. örülök, hogy Turgenyev leírta ezt a mondatot a Nemesi fészekben. mert amit Varvara Pavlovna itt előad, az egyszerűen bicskanyitogató. először félrelép, adja az ártatlant, elhagyják, egy jó ideig nem találkozik egykori urával, közben születik egy kisleány, aztán a hölgyemény valószínűleg elhasználódik odakint Párizsban, és akkor beállít egykori urához, akinek addigra épp sikerülne újrakezdenie az életét, de nem, mert megy ez a nő, és érzelmileg megzsarolja, hogy vegye vissza, még beveti a cukikislányodkedvéért trükköt is, gusztustalan. és köszönöm Turgenyev bácsi, hogy 2 oldal után leleplezed, hogy ez márpedig nem azért van, mert te egy ilyen szörnyedvényt tudsz csak írni, hanem ezt itt most karakter.
egyébként a 19. századi orosz irodalom szinte elmehetne külön műfajnak. kertekkel meg fasorokkal meg titkos vágyakkal meg szerelmi vallomásokkal. legalábbis Turgenyevnek ez fixaideája lehetett, hogy ilyen nélkül nem regény a regény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése