oké, szóval itt jövök egyfolytában azzal, hogy tanulni tanulni tanulni, de közben elő szokott fordulni az is, hogy zenét hallgatok. sőt, ennek a komisz kisöccse is, hogy videó is van a zenéhez. (tegnap hajnalban például meghallgattam 5 egész Bach cselló szvittet, miközben a Schmid tanulmányt olvastam (újra). és azt hiszem miközben a Nemesi fészket olvastam, valahogy muszáj lett két egész Foo Fighters koncertet lenyomni... és előtte valamikor kétszer végighallgattam Leonard Cohennek a Songs from a Room albumát is meg Lou Reedtől a Berlint meg a The Bells-t, de ez utóbbira szinte egyáltalán nem lehet tanulni. na persze mert a többi meg kimondottan tanuláshoz lett kitalálva... (raktam be relax cd-t is, az volt az egyetlen, ami tényleg háttérzene.) és mondjuk a Berlin az tényleg olyan, hogy belenyom az ülőalkalmatosságba, ha rendesen odafigyelsz rá meg a szövegére, de ha nem, arra egészen lehet olvasni.
Én sosem voltam Nirvana-fan, pedig próbálkoztam szeretni még középiskolás koromban, de igen egyszerű fülecskéimet bántotta, ahogy Kobain nyafog, ráadásul valami unplugged album volt, a szövegig nem jutottam, szóval nem tudom, untam. És lövésem se volt arról, hogy valahol ott dobol valami bácsi, aki majd néhány év múlva, amikor meghallgatom a második vagy harmadik Foo Fighters számot inspirálónak tűnik. Szóval valahogy júniusban, amikor épp nemtudomhányadszorra a Queenre voltam rákattanva, akkor May beugrott Foo-ékhoz valamit játszani, és az nem volt rossz, de nem néztem bele túl sokk FF videóba utána. De aztán valahogy ősszel vagy télen meg ismerkedni volt kedvem a dologgal, és akkor megnyitottam youtube-on valami nagy nézettségű FF videót a találati lista tetején, és ez volt a Walk, amiben Grohl azt visítja nem tudomhányszor, hogy I never wanna die. És arra még képanyag nélkül is ki lehetett szakadni a korlátaim közül, de kerestem hozzá egy videót. És akkor jöttem rá, hogy ez a csávó nagyon inspirálóan ad elő. És akkor elkezdett érdekelni, hogy milyen számokat csinál ez még. Most körülbelül ott tartok, hogy azt gondolom, hogy zenészként (játszik két hangszeren és tud énekelni) és előadóként tetszik, amit csinál, zeneileg is tetszik (szóval jó zenék), de a tartalomba még csak most fogok apránként belekukkolni. Ez alatt azt értem, hogy rendesen megnézni a szövegeket meg megnézni, hogy milyen ember maga az ember, lehet-e arra is felnézni, aki, vagy csak arra, ahogyan a zenét csinálja. Igazából azt is simán el tudom képzelni, hogy valamit szív, mert a zenészek általában azt szokták, és sokszor attól csinálnak állatijó dolgokat. De nekem a zenében az a furcsa, hogy nem kell hozzá semmit szívni, mert ha jól van megcsinálva, akkor önmagában is tudatállapotmódosító hatása lehet. Ezért nem is tudom eldönteni, hogy egy bármilyen zenész, aki high on zene épp, az szívott-e valamit vagy csak zenél. Najó, szóval lényegében csak azt akartam mondani, hogy itt van egy videó, ezt néztem meg, miután tetszett a Walk csak audióban, aztán hátha másnak is tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése