kedves olvasók, most demonstrálnám, hogy miért nincs kedvem a hangtan vizsgára készülni. erre a legalkalmasabb egy eset kiemelése a tankönyvből. arról van szó, hogy mikor ejtjük zöngétlen [s]-nek és mikor zöngés [z]-nek azt, amit az angolban <s> betűvel jelölünk írásban. íme:
1) szó elején mindig zöngétlen
2) a dupla <ss> többnyire zöngétlen, néha nem
3) két magánhangzóbetű között többnyire zöngés, de néha nem
4) prefixum vagy szuffixum mellett többnyire zöngétlen, de néha nem
5) magánhangzó után szóvégi <se>-ben szabályosan zöngés, de néha nem
6) /n/, /l/, /r/ fonémák után tönnyire zöngétlen, de néha nem
7) szó végén többnyire zöngétlen, de néha nem
8) például ha <es> a szó végén, és nem szuffixum, mert akkor zöngés, méghozzá /i:z/
2) a dupla <ss> többnyire zöngétlen, néha nem
3) két magánhangzóbetű között többnyire zöngés, de néha nem
4) prefixum vagy szuffixum mellett többnyire zöngétlen, de néha nem
5) magánhangzó után szóvégi <se>-ben szabályosan zöngés, de néha nem
6) /n/, /l/, /r/ fonémák után tönnyire zöngétlen, de néha nem
7) szó végén többnyire zöngétlen, de néha nem
8) például ha <es> a szó végén, és nem szuffixum, mert akkor zöngés, méghozzá /i:z/
na látjátok, ezt nincs kedvem betanulni például. hiszen kiejtésbeli problémáim nem szoktak lenni ezen a téren akkor meg minek. (különbenis túl szép egyelőre az átlagom ahhoz, hogy így maradjon. hüpp.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése