és zsinórban a harmadik jó éjszakai anyag a vv-ből. egy ponton azt is mondtam, hogy bár ciki már az első napon nemkis lemaradást összehozni történelemből, de én most kilövöm a nagyképernyőt, ahol villog a négyszázoldalas történelemkönyv (pedig átmaceráltam miatta a fényerőt meg a kontrasztot is), mert ebből már komoly tanulás nem lesz. és egyébként is azt érzem, hogy nagyobb szükségem van arra, hogy most ezt nézzem, minthogy a germán törzsek Britanniába való betelepülésével foglalkozzak, aminek összesen annyi köze van hozzám, hogy ha nem teljesítem a tantárgyat, akkor nem kaphatok diplomát.
attól függetlenül, hogy folyton azt írom, hogy menekülök a saját valóságomból másokéba, azért természetesen időről időre eljutok a saját kérdéseimhez is. lehet, hogy van bennem egy olyan hajlam, sőt, biztos, hogy van bennem egy olyan hajlam, ami az érzelmileg nem teljesen egészséges emberek felé húz.
Szása az Ivanovban azt mondja:
Minden lánynak jobban tetszik egy szerencsétlen flótás, mint valami szerencse-fia, mert mindegyik lányt csábítja a tevékeny szerelem lehetősége (...) nekünk a szerelem az életünk. Hogy én szeretlek téged, ez nekem azt jelenti, hogy folyton arról ábrándozom, hogyan gyógyíthatlak ki a rosszkedvből, hogy veled megyek a világ végére is... Ha te a csúcson, én is a csúcson, ha te a mélyben, én is a mélyben. Nekem például az lenne a legnagyobb boldogság, ha hajnalig másolhatnám az írásaidat, vagy egész éjjel őrizhetném az álmodat, hogy valaki föl ne riasszon; vagy ha gyalogolhatnék melletted száz versztát.
Szása, ne szépítsünk a dolgon, alaposan meg is szívja. kislányka, aztán elhamarkodottan kitalálja magának, hogy ő majd megmenti Nyikolájt. aztán elfárad, elege lesz a sikertelenségből, az újabb és újabb feladatokból, nem akarna ő már házasodni sem, csak túl büszke ezt meglépni. szóval a nagy "tevékeny szerelemből" ez lesz.
a példa tehát előttem, lásd lányom, mire számíthatsz, ha úgy döntesz, hogy ezen a vonalon mész. és akkor következik az a kérdés, hogy miért ez a vonal? és valószínűleg ez az érdekes kérdés, hogy miért jelentkezik tendenciózusan ez a vonal.
aztán egy másik érdekes kérdés, hogy miért okoz akkora örömöt, ha mások személyiségét, érzelmeit boncolgatom. vajon ugyanaz a reláció tükröződik benne? hogy egy kétpólusú valamiben én vagyok a domináns?
vajon örömmel tölt el engem az, ha azt látom, hogy mennyi érzelmileg sérült ember van? vajon nagyobb stabilitást kap az életem attól, ha nálam instabilabbakkal foglalkozom? vajon mi annak az oka, hogy elérhetetlen távolságba projektálok minden ilyen viszonyt? vajon mennyire múlnak a rosszul vagy jól sikerült interakcióm az elhatározásomon? mit kell kezdeni azzal, ha az ember a lelke mélyén tényként érzi azt, hogy egyedül marad, ha nem akarja, hogy így legyen? stb.
egyébként most, hogy újra föllapoztam a Csehovot, megint találtam benne valamit, amire eddig nem is figyeltem: Ivanov pszichopátiának nevezi a viselkedését. megnéztem az orosz szöveget, és ott is. annak kéne már csak egy kicsit utánajárni, hogy Csehov-idejének pszichopátia-fogalma miben különbözik a maitól.
egyébként a vv miatt a szociopátiának olvasgattam utána, és eléggé érdekel is, hogy ennek milyen változatai létezhetnek.
-Doppelganger-
VálaszTörlés