megint az történt, hogy rápörögtem egy vizsgára, elmentem vizsgázni, és aznap egyszerűen nem bírom magamat rávenni, hogy elkezdjek tanulni a következő vizsgára. pláne hogy most következő kettő van egy héten belül. pláne, hogy a maradék három vizsgatárgyam többé-kevésbé érdektelennek is mondható. számomra. (szimplán-nem-köt-le nyelvészet, érdekes-lenne-de-agyonteoretizált kultúra és orbitálisan soktényes történelem) közben meg nézem az interneten, ahogy... ááá. egészen szomorú. a nap tapasztalata, hogy mennyire jól esik kapni egy kis figyelmet. amíg nem élem meg, nagyon sokszor nem is érzem, hogy hiányozna. a héten egészen rossz élmény volt, hogy nem tudtam mit kezdeni egy társaságban. de nem is ez volt a rossz élmény, hanem hogy elkezdtem szorongani, hogy nehogy megszólítsanak. pedig ilyen szorongásaim régen voltak már. és mennyire őrült dolog az, amikor együtt dolgozol emberekkel fél évig, és megismered például azt, hogy hogyan raknak össze egy szerepet magukban, de igazából nem is ismered őket. és mennyire őrült dolog az, hogy továbbra is lkjflerth. látszik, hogy elkezdtem megint sok blogbejegyzést írni, és ez intő jel szokott lenni. ijesztő az, hogy ha valaki egyszer kijön egy párkapcsolatból, az rendszerint aztán nem bírja elviselni az egyedüllétet, nem ijesztő? kaptam néhány másodperc figyelmet (nem perc, másodperc), amiért nem tettem semmit. normális az, hogy ez engem meglep?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése