beleszerettünk ebbe a képbe. ezekbe a századfordulós orosz darabokba könnyű hazamenni. majd még majd újraolvasás, újranézés, összeérés, rokonság elcipelése, ilyesmi, és akkor önálló véleménnyel is fogok rendelkezni, de maga a darab valahol igenis változatlanul az, amit én akarnék, generációs ütközések meg sodródás az árral. szerintem el vagyok fogulva, meg álmos vagyok előadásilag, majd összekapom magam, és akkor objektívan, majd. de a kép garantáltan veszettül bádog, nézegetnivaló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése