sók

az elmúlt időszakban úgyis elég sokat foglalkoztam a valóságshow-jelenséggel. hát most megnéztem a Truman Showt, és eléggé jó. ami szembetűnő az az, hogy minden valóságshow mögött ott van egy atyaúristen. egy Geraldine vagy Cristof. aki úgy játszik a karakterekkel, mintha bábuk lennének. egy valóságshownak természetesen elengedhetetlen feltétele az is, hogy legyenek önkéntes bábuk. (Truman pont nem önkéntes, de az ő helyzete speciális.) foglalkoztat a gondolat persze, hogy én mit csinálnék, ha egy ilyenben lennék, de soha soha nem adnám el a lelkemet egy ilyen produkciónak. mert hát akárhogy is nézzük, aki elmegy egy ilyen műsorba, az aláírja, hogy ő aztán mindent megcsinál és ha nem, akkor vállal mindenféle szankciót. meg különben sem vágyom arra, hogy egy ország ismerjen fel pofáról úgy, hogy semmilyen érdememmel nem vívtam ezt ki. egyes emberek, akik elmennek egy ilyen showba képesek arra, hogy feladják a valóságot a pénzért, például most is van egy csávókám a VV-ben, aki azzal próbál meg benne maradni a köztudatban, hogy befűzött egy naivka lánykát, aztán miután ki is esett, most játssza, hogy ő de milyen hűséges, holott teljesen nyilvánvalóan nem. ráadásul, ahogy egyesek mondják, ha a gyerek leesne az egójáról az IQ-jára, szörnyethalna. hát szóval elmenni egy ilyenbe az olyan, mintha prostituálnád magadat. teljes mértékben elméleti alapon azon is gondolkodtam egy kicsit, hogy vajon kellene-e egy olyan alak egy valóságshownak, mint amilyen én vagyok, már persze ha az az alak velem ellentétben hajlandó lenne prostituálni magát... és arra jutottam, hogy még az sem zárható ki, hogy ne kellene. napá.