bárminemű tanuláshoz való hozzáállásom vészesnek minősíthető. ugyanis közben mániákusan szétkaparom az arcomat. (most legalább nem eszem annyit, mert az egy hét szobafogságban az étvágyam meg az energiaigényem is igencsak alacsonnyá vált. unom a kaját.) és nem vagyok képes kizárólag a tanulásra koncentrálni. valamit mindenképpen szöszölök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése