Két nap késéssel befejeztem a Joyce-regényt, és most rettegések közepette jön egy Virginia Woolf. Angolul. Csütörtökre. Félek tőle, hogy nem fogom érteni. Sajnos itt öt lépésre a konyhában áll a kés mézeskalács. Sajnos akármennyire is igyekszem gyümölccsel túlzabálni magamat, amikor éppen kényszeresen eszem, egész nap itt ülök a popókámon, szerintem 50 métert nem mentem az elmúlt 24 órában összesen. Ehhez vajon hány kalóriára lehet szükség? Naizé, vasárnap este megint vissza a mókuskerékbe, összpróba, de nagyon kellett egy nap, amikor ki nem dugom az orromat a lakásból. Félek, hogy nem kerül mutogatható állapotba az előadásunk december közepére. Megsúgom, szoktam azon gondolkodni, hogy irreális elvárás-e részemről az, hogy ezektől a nagy gyerekektől elvárjam, hogy megtanulják pontosan a szöveget. Tudom, hogy van nekik mindenféle dolguk, de össz-vissz 20 oldalas a dráma kábé A5-ös lapokon. És három ember van, akinél egyáltalán ezt a kérdést egy cseppecskét is jogos lehet fölvetni. Nem több. Most megyek, és leálmodok magamról néhány kilót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése