oroszból megtanultunk egy szép szót, kábé azt jelenti, hogy kameraállás, és úgy ejtik, hogy rákursz. roppant büszke vagyok magamra, mert tegnap este bele mertem szólni egy mikrofonba. (roppantul idegesít, hogy nem bírom kiverni a bloggerből, hogy írja ki, hány órakor írtam a bejegyzést, ugyanis hajnali negyed három van, és mégis muszáj "tegnap estét" írnom, mert nem látszik, hogy hajnalban írtam, csak annyi, hogy pénteken.) lehet, hogy hatalmas nagy baklövés volt nem elmenni kocsmázni egy nagyobbrészt ismeretlen fiúkból álló társasággal, de az már nem fog kiderül, hogy mi lett volna belőle. csak így utólag gondoltam bele. namindegy. örülök, hogy sose fogok arról meggyőződni, hogy rossz döntés volt. egyébként nagyon kevés visszajelzést kaptam az általam művelgetett irodalomról. vákuumba meg mér alkossék az embör. nem tudom, hányadán kellene álljak azzal, amit irkálok, de az mindig jól esik, ha őszinte pozitív visszajelzést kapok, és akkor el is hiszem, hogy érdemes csinálni. mert tojok arra, hogy milyen kánont kell meglépjek, ha egyszer az embereknek jó. és kaptam pozitívat, de azért ez még nem zárja ki annak sem a valóságalapját, hogy keveset kaptam. szóval ha összegezni szeretném, akkor örvendek. olyan civilizáltan vagyok képes hímneműekkel diskurálni, hogy magamra sem ismerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése