eléggé kellemetlen az ébredés. így hát bosszankodós periódusba léptem. szeretek színházcsinálni, de rettenetesen nem szeretem, hogy eltöri a napomat a program, hogy heti háromszor az este kilenc órás idősávomat szétszedi ez. elmennék színházba csak úgy spontán egyszer-egyszer hétközben, az Örkénybe úgyis az az olcsóbb, de helyette inkább az a rendszeres programom, hogy kilenc ember hajkurásszak egyfolytában, hogy ki mikor tud próbára jönni, és ez hétről hétre változik náluk, de általában a három-négy szereplős jeleneteket is csak úgy tudjuk összepasszintani, hogy egy késő esti időpontot találunk. persze, örvendek ha nem, de akkor meg a késő estémet úgyis rászánom a díszletkészítésre a díszletes csapattal, ergo a három napból egy fixen kiüti a színházsávomat emiatt, a másik kettő meg véletlenül mindig úgy jön össze, hogy valakinek csak kilenc után lesz jó. volt már, hogy fél tízkor kezdtem próbát. nem nehéz elképzelni, hogy ilyenkor milyen fáradtsági szinten levő emberekkel próbálok együttdolgozni. és akkor borzasztó nagy feladat motiválni őket. megérkeznek, és megkérdezik, hogy ugye nem fog sokáig tartani. és míg ők kis szerep esetén kéthetente egyszer kerülnek ilyen helyzetbe, nagy szerep esetén heti kétszer, addig én heti három későestémet töltöm egy amatőr előadás összerakásával. ez többek között azt jelenti, hogy egy órámba kerül összesen az oda- és visszautazás, és sokszor este 11-nél nem vagyok előbb otthon. viszont mivel nem szeretem sok időmet elközlekedni, előfordul, hogy nem otthonról megyek. így viszont fogalmam sincs, hogy hangszeresként mikor tudok otthon gyakorolni. stb. szóval eléggé megnehezíti az életemet kilenc darab ember összehangolása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése